Kővé vált szívek

Balatonudvari temetője mindenkit rabul ejt.

Balatonudvari temetője a barátságos kis község különleges látványossága. Története az 1770-80-as évekig nyúlik vissza. A római katolikusok és a protestánsok közösen használták. A fennmaradt sírok többsége az 1800-1850 közötti évekből származik. Az 1880-as évektől a területet elosztották, a római katolikus, a református és az izraelita hívek a temető más-más részeibe kezdtek temetkezni. Egy korábbi legenda szerint a temető nem is volt felszentelve, ezért amikor megtörtént a hívek szétválasztása a katolikusok temetőjének közepére az egyház almádi vörös kőből keresztet állíttatott, amit Fleischmann Jenő aszófői plébános szentelt fel.

A szívek legendája

A szív alakú sírkövek állításáról három monda is ismeretes. A Balatoni utazás - A balatoni út vége - A két temető című művében Eötvös Károly így emlékezett meg a Balatonudvari temetőről: “Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is. …Maga faragta a sírköveket. Fölment a hegyek alá, alkalmas kőlapokat keresni. Talált is a dörgicsei határ közelében. Azután kifaragta szív alakúra. Azután rávéste a halott nevét s születésének és halálának évét. Nem is kért érte pénzt. Megelégedett szívből jövő köszönjük szóval s egy-egy csutora borral.” Egy másik história Dúl János 'udvari halászbokor gazdájának szép leányáról, Halász Veronikáról szól. Egy tragikus végű szerelmi történet amely egy kőfaragó fiú és Veronika között szövődött, ám a leány halálával végződött. A történet szerint a kőfaragó fiú a lány elvesztése miatti bánatában kezdett szív alakú sírköveket faragni. A harmadik verzió is egy szomorú véget érő szerelemmel magyarázza a különleges faragványokat.  Ezt a verziót, Lipták Gábor mondáját vallják magukénak helyiek is. „Az udvari halászgazdának volt egy igen szép lánya, aki sokszor elkísérte édesapját a Balatonra halászni. A bátor leány egyszer egyedül is beevezett a vízre. A Bakony felől hirtelen jött meg a vihar és a leány nem tudott kievezni a partra a zivatar elől. A vihar felborította a csónakját és a leány Balatonba fulladt. A falu népe sajnálta a leányt, de a szeretője, egy kőműves legény különösen. A legény elhatározta, hogy szív alakú sírkövet készít kedvese sírjára. Az udvariaknak nagyon megtetszett a szív alakú sírkő és halottjaik számára ők is készítettek hasonlót. Amíg a kőműves élt, sok ilyen sírkövet faragott, amivel “benépesítette az udvari temetőt.” A balatonudvari szívtemető az ország négy védett temetőinek egyike.

Kapcsolódó inspirációk:

Kapcsolódó ajánlatok: