A világ fennmaradt 250 arab leopárdjának mintegy 10%-a él a Dhofarban, Szalálah közelében található rezervátumban, és ez az egyik legjobb hely arra, hogy megpillantsunk egyet. A mészkőbányászat és a tömjénbegyűjtés miatt az utóbbi években a számuk erősen csökkent, de az újratelepítésre irányuló erőfeszítések sikerrel jártak. A nagymacska-rajongóknak, akik szeretnék megpillantani ezeket az árnyékként lopakodó macskaféléket, szűk, akác- és tömjénfákkal szegélyezett hágókon kell átkelniük és még így igen nehéz kicselezni a rejtőzködés nagymestereit.

A Közel-Kelet Norvégiájaként is emlegetett Musandam csipkézett partvonalát a Hadjar-hegység uralja. Mesés trópusi halakat, teknősöket, rájákat és a különleges keleti púpos delfineket figyelhetünk meg. Omán ezen részén még mindig álmos kis halászfalvakat találunk, ahol az élet a hagyományos mederben zajlik évszázadok óta.

Kilenc lenyűgöző, UNESCO által védett sziget tartozik a természetvédelmi területhez. A szigetcsoport változatos tengeri és madárvilágának köszönhetően kulcsfontosságú természetvédelmi terület. A szigeteken nyáron több ezer vándormadár - például halászsasok - és több mint 500 veszélyeztetett álcserepes teknős fészkel. A tengeri élővilág teljesen lenyűgöző, különböző delfinekkel, zátonyhalakkal és tintahalakkal úszhatunk együtt.

A teve vitathatatlanul Omán egyik legikonikusabb állata. A "sivatag hajóját" közlekedésre, sportra, húsra, tejre és bőrre használják. Állítólag több száz arab szó létezik a tevére, hiszen a kultúrájuk és mindennapjaik szerves része.

A núbiai kőszáli kecske egy vadkecskefaj, amely Afrika északkeleti és északi részén, valamint a Közel-Keleten és Ománban őshonos. A vadon élő egyedek száma körülbelül 1200 körül van, és a kihalással fenyegetett fajok közé tartozik, elsősorban a haszonállatokkal való versengés, az élőhelyvesztés és a vadászati nyomás miatt. Különösen fontos állat a Bibliában, és fontos szimbólum a szomszédos Jemenben, ahol a szabadság jelképének tartják.

A Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten őshonos rókát William Thomas Blandford írta le először 1877-ben, innen kapta a nevét, és Omán erdőségeiben él, a jemeni határ környékén, körülbelül 1200 méteres magasságban. Ez a róka olyan országokban, mint Omán, Jemen és Izrael, védett, de még mindig illegálisan vadásznak rá a bundájáért.

Az ománi bagoly az egyetlen Ománban endemikus madár, különlegessége, hogy csak 2013-ban fedezték fel és ismerték el különálló fajnak. Eddig csak magas sziklaszirteken figyelték meg, és egyedszámát még nem mérték fel, de közeli rokonságban áll a sivatagi bagollyal.

Omán nemzeti állata az arab bejza, az Arab-félsziget egyik jelképe. Miután az 1970-es években kihalt a vadonban, korábbi elterjedési területének nagy részét visszanyerte a fajmentő programoknak köszönhetően, de még mindig a kihalással veszélyeztetett fajok között szerepel. Ománon kívül ez az állat Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Bahrein nemzeti jelképe.