Az ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz 33-35 méteresre becsülhetjük. A monumentális emlékmű tényleges elhelyezkedése máig vita tárgya a történészek között.
Hogy miért Hélioszról másolták a szobrot? A monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja felosztotta a világot gyermekei között és kimaradt a sorból, kárpótlásul azt kérte, hogy apja adja neki Rodoszt. Rodosz így Hélioszé lett a helyiek pedig ettől kezdve hozzá imádkoztak.
A valóság azonban ennél prózaibb. Kr. e. 308-ban Rodosz fontos kereskedelmi központ volt és Ptolemaiosz egyiptomi királlyal állt szövetségben. Kr. e. 305-ben a makedónok viszont megindultak Egyiptom és a szövetségesei ellen. Rodosz is sorra került, egy hatalmas rombolóval támadtak a városra, amely a „városok romba döntője”, vagyis a Helepolisz elnevezést kapta. A romboló szerkezet 44 méter magas volt, és kilenc fakeréken gördült. A feljegyzések szerint 430 ember vontatta Rodosz városa alá. Belsejében katapultok voltak, amelyek sziklatömböket zúdítottak a falakon túlra is. Az óriásnak részben sikerült is bedönteni várfalat. Ekkor a helyiek buzgón imádkozni kezdtek, a szerkezet pedig másnapra váratlanul megdőlt és elzárta a várfalon ejtett sebet. A Démetriosz vezette makedónok ezek után feladták az ostromot. A rodosziak a gép maradványaiból pedig megépítették a kolosszust.
Az építkezés Kr. e. 302-ben kezdődött. A Kharész néven ismert építőmester hatalmas vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vont be. A belső szerkezet kialakítása után a szoborra ráerősítették a bronzból készült fémlapokat. A szobor belsejét kövekkel tömték ki, hogy ellenállóbb legyen.
A legendák szerint a város tenger felőli bejáratánál állt, az egyik lábával az egyik parton, a másikkal a másikon, ami azért valószínűtlen mert akkor az építés ideje alatt le kellett volna zárni a tengeri kijáratot. Feljegyzések szerint, amikor egy földrengésben végül összedőlt, házakra zuhant, így vélhetően valamelyik dombtetőn állhatott.
A szobor építéséhez 15 tonna bronzot és 9 tonna vasat használtak fel. 15 méteres talapzaton állt. Az összmagassága akkora lehetett, mint a New York-i Szabadság-szobor talapzat nélkül.
Kr. e. 225-ben földrengés rázta meg a szigetet. A szobor megroggyant, az egyik térde eltört, a monstrum végül ledőlt. A sziget lakói újjá akarták építeni, III. Ptolemaiosz fáraó még anyagi segítséget is felajánlott, ám a város egyik vallási vezetője ezt megtiltotta. A legenda szerint a remekmű ezek után 900 éven át ott feküdt egészen 653-ig, amikor végül az arabok meghódították szigetet. A hódítók a maradványokat eladták egy kereskedőnek, aki 900 tevén szállította el őket.
Az ókor hatodik csodája sajnos nem maradt ránk, közös emlékezetünkben és nyelvünkben él csak tovább. A kolosszus szó mindig rá emlékeztet.
Kapcsolódó ajánlatok
Kérjük, módosítsa a keresési feltételeket.