Kortárs műkereskedés Sanghajban

A vásári szezonokban nagyobb figyelem hárul olyan új művészeti és műkereskedelmi központokra, mint az utóbbi évtizedben előkelő helyre kerültSanghaj; a kínai metropolisz jelentős kortárs művészeti fesztivállal, globális szinten is egyre fontosabb múzeumi kiállításokkal, új galériákkal büszkélkedhet. Helyszíni beszámoló.

A Kelet Párizsának is nevezett Sanghaj kulturális és művészeti élete rohamtempóban fejlődik, évtizedenként több cikluson megy keresztül, miközben a vállalkozók új hulláma áramlik ide a világ minden tájáról. Az elmúlt húsz évben a városban kiépült művészeti infrastruktúra jelentős része az ingatlanpiacra és a város dzsentrifikciójára épült. Mostanára az ingatlanvállalkozások által támogatott múzeumi építkezések, Kína egészéhez hasonlóan visszaszorultak. Sanghaj 2023 végéig a világjárvány elleni küzdelem embert próbáló korszakát élte át. Kulturális fronton a pandémiás sokk kisebb elvándorlást is előidézett, de közben egy, a globális jövőkép és a helyi gyökerek szelleméhez egyszerre idomuló friss, új nemzedék kibontakozása is megfigyelhető.

Tény, hogy a negatív körülmények megrázták a kínai művészvilágot, de az szemmel láthatóan nem hagyta magát legyűrni. Ezt bizonyította a tavalyi, október közepétől november közepéig tartó, immár 23. alkalommal megrendezett China Shanghai InternationalArts Festival (CSIAF) is. Nyolc fő szekcióban, közel ezer alkotást mutattak be, rekordszámú világhírű szereplő közreműködésével. A magas állami szinten szervezett rendezvény házigazdája a Kínai Népköztársaság Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériuma, lebonyolítója Sanghaj Város Népi Kormánya volt.

Az 1999-ben indult rendezvény mára az ázsiai csendes-óceáni térség legjelentősebb kulturális fóruma lett: több mint 80 országból 750 nemzetközi és kínai művészeti szervezet közel ötvenezer művészt mutatott be a 70 milliós közönségnek. A képzőművészet mellett jelentős szerepet játszottak a társművészetek: a színház, a zene, a tánc.

A kínai fővárosban tapasztalható élénk kortárs pezsgés ellenére Sanghaj Pekinget is megelőzi, ami a tengerparti város dinamikus kulturális ökoszisztémájának, a rengeteg múzeumnak és kiemelkedő műgyűjtők sokaságának köszönhető. Az ázsiai trófeáért viszont már erős versenytársakkal kell ringbe szállnia, legalábbis ami a város legfontosabb műkereskedelmi eseményét illeti. Nem csak a másfél hónap múlva esedékes, 2012 óta megrendezett Art Basel Hong Kong (2012) vásár, de az ambiciózus új szereplők, mint a 2019 óta színen lévő Taipei Dangdai, a 2023-ban életre hívott szingapúri Art SG, a szintén 2023-tól működő Tokyo Gendai vagy az idén négyéves Frieze Seoul mind ott tolonganak az élen.

A CSIAF ernyője alatt rendkívül pozitív, bizakodó hangulatban rendezték meg legutóbb a két vezető kortárs művészeti vásárt, az Art021 Shanghai Contemporary Art Fairt és a Westbund Art & Designt, mindkettő elsősorban a dinamikus kínai kortárs művészeti színtér és a globális művészeti piac közötti hídépítésre koncentrál.

A legjobb tengerentúli galériákat, művészeket, műalkotásokat akarják eljuttatni a kínai közönséghez, s a tömegek bevonzása mellett a csúcsmárkákkal való együttműködést, az oktatási fórumok megszervezését szintén szem előtt tartják.

A legutóbbi vásárokat egymástól távol eső, különböző karakterű, de a kortárs művészetet egész évben felkaroló kerületekben rendezték meg. Mindkét helyszínen jelentős számban szerepeltek a kínai és a külföldi blue-chip (magasan árakon, nagy presztízsű nemzetközi művészkörrel dolgozó) galériák; többen közülük mindkét vásáron részt vettek. Minden jel arra utalt, hogy a gazdasági lassulás ellenére a művészet iránti vásárlói kedv továbbra is erőteljes, persze nem újdonság, hogy Kína hatalmas mérete és lakossága miatt jelentős piaci potenciál rejlik az országban. Az értékesítés a vártnál kedvezőbben alakult, különösen azon külföldi galériák körében, melyek alkalmazkodtak a helyi elvárásokhoz, és a befektetési értékükön számon tartott, nemzetközileg elismert művészekre összpontosítva válogatták össze a kínai piacra szánt műveket. De emellett a fiatalabb, feltörekvő, még ismeretlen művészek is jól szerepeltek a vásárokon.

A leghíresebb kínai műgyűjtők (Kylie Ying, Bao Yifeng és David Chau) által kezdeményezett, az idén 12. alkalommal megszervezett ART021 Shanghai Contemporary Art Fair vásár az Art021 vásárlánc zászlóshajója; a butikvásárból globálisan is jelentős művészeti eseménnyé fejlődött rendezvény testvérei még a JingArt Beijing (2018 óta) és a DnA SHENZHEN (2021 óta), valamint az idén csatlakozó ART021 HONG KONG is. Az utóbbi a Hongkongi Kulturális, Sport- és Turisztikai Hivatal által működtetett ACE Fund megbízásával és támogatásával jött létre, amely nemrégiben 15 millió hongkongi dollárt (1,9 millió USD) biztosított az Art Basel Hong Kong és más művészeti vásárok részére.

Az ART021 a város központi Jing’an kerületében, a Shanghai Exhibition Centerben kapott helyet. A markáns hangulatú, háromszárnyas, hatalmas termekkel bíró épületet 1955-ben emelték. Érdekesség, hogy az első kínai kortárs művészeti vásár, a 2007-ben megrendezett SH Contemporary is itt talált otthonra, amelyet akkor az Art Basel vásár hajdani igazgatója, Lorenzo Rudolf szervezett meg, s egy-két éves megszakítással 2014-ig működött is.

A vásár öt szekciója közül a „Main Galleries” a vezető művészeti és design galériákat egyesítette. Itt kapott helyet a Galerie Urs Meile, amely a három svájci galériája mellett, 2006 óta Pekingben is tart fenn kiállítóteret, a 798 Art Districtben. A hat távol-keleti városban működő Whitestone a japán Yayoi Kusama, Kazuo Shiraga és a kínai Huang Yuxing munkáit is kiállította. A párizsi, de más városokban is galériát működtető Almine Rech standján mások mellett a magyar Bozó Szabolcs nagy méretű festménye talált már az első napon gazdára – 40 ezer euróért. A 16 kereskedelmi egységet fenntartó Opera Gallery olyan klasszikusokat hozott el, mint Marc Chagall, George Condo, Manolo Valdés, Fernando Botero.

A műkereskedelmi nagyágyúk között jelen volt még a londoni óriás, a White Cube galéria is, amelynek standján a koreai Lee Jin Woo és a belga Bram Bogart absztrakt képei szerepeltek. A pekingi Beijing Commune, a már pár évtizede befutott Zhang Xiaogang figuratív képeit mutatta be és nyerte el vele a legjobb stand díját, a New York-i székhelyű David Zwirner is csak neves kínai művészeket szerepeltetett. A vásárnak ebbe a szekciójába pályázni kellett, akárcsak a feltörekvő alkotókat felkaroló „Approach” szekcióba; a pályázatokat nemzetközi szakmai zsűri bírálta el. Más szekciókba pedig csak meghívásos alapon lehetett bekerülni.

Így például a határokat feszegető „Beyond” részleg helyspecifikus, interaktív installációi csak előzetes válogatás és felkérés után tudtak megjelenni a vásár terében.

Itt a vásár autómárkája a Porsche volt: így kerülhetett sor a Porsche „Young Chinese Artist of the Year” kiállításra, melyen a díjnyertes feltörekvő tehetségek merész, kísérletező, innovatív munkáit mutatták be.

A 2014-ben debütált, azóta 11. alkalommal megrendezett West Bund Art & Design vásár egészen más környezetben és más rendezésben valósult meg. Ezt a vásárt egy festőművész, a sanghaji Zhou Tiehai alapította, aki a mai napig felügyeli a szervezést. Az öt különálló helyszínen zajlott rendezvény fő partnerei a Louis Vuitton és a svájci UBS Bank voltak. A vásárnak otthont adó West Bund déli környékének érdekessége, hogy a Huangpu folyó mentén fekvő hajdani ipari terület mára népszerű korzóvá, rekreációs térré alakult, ahol a sportlétesítmények, játszóterek, kávézók, éttermek, szórakozóhelyek mellett az ipari épületekben korszerű kiállítóterek, állami vagy magángyűjtemények, időszakos kiállítások is helyet kaptak.

Ez a vásár fele-fele arányban fogadta a térségbeli és Ázsián kívüli galériákat, de a rendezvény magját a nyugati galériák alkották. Az egymáshoz közeli, a West Bund Art Center hatalmas A és B pavilonjai biztosították a kortárs művészeti galériák standjainak fő helyszínét. Az A pavilon két szintjén főleg a külföldiek gondosan kurált, világsztárokat – például Georg Baselitz (White Cube), Louise Bourgeois (Hauser & Wirth) – felvonultató standjai; a B pavilonban inkább a kínai galériák várták a közönséget.

Több galéria kínálata összecsengett aktuális, kínai múzeumokban rendezett kiállításokkal. Kevés résztvevő állított ki fotókat, de a befolyásos brit Lisson köztük volt: Marina Abramović munkáit hozta el, akinek első nagy kínai bemutatkozása éppen akkor zajlott a sanghaji Modern Art Museumban (MAM). A párizsi, de több városban kiállító Perrotin mások mellett a francia Bernar Venet munkáit mutatta be – az ő retrospektív kiállítása pedig a pekingi Phoenix International Media Centerben volt látható. Kína afrikai gazdasági expanziójának ismeretében is érdekesség, hogy nigériai és ugandai kortárs művészek munkái is megjelentek a vásáron, a Pearl Lam standján.

A vásáron kívül, az A pavilonnal szembeni West Bund Museumban, a párizsi Pompidou közreműködésével, Another Avant-garde. Photography 1970-2000 címmel fotókiállítást mutattak be.

A közeli, West Bund Dome kerek, acél és üveg szerkezetű, cirkuszisátor-szerű épületében – amelyet átadása idején, 1920-ban Ázsia legnagyobb cementgyára volt – kapott helyet a Design/delight kiállítás, ahol bútorok, világítástechnikai eszközök, ékszerek és más formatervezett darabok szerepeltek a standokon. De itt voltak láthatók a kortárs médiaművészeti alkotások is.

A két lábon álló vásár hiteles keresztmetszetet ad Sanghaj kortársművészeti világáról, ahol az ezredfordulóhoz hasonlóan még mindig jelen vannak a busás bevételben gondolkodó szerencselovagok, de mind a kereslet, mind a kínálat számottevően fejlődött az elmúlt két évtizedben, amit a hasonlóan gazdag és széles palettát felvonultató, az üzleti és a művészeti világot hathatósan összekötő események és erőteljes edukációs programok, valamint az időnként lélegzetelállító új múzeumi épületek példáznak.


Nyitókép: ART021 Shanghai Contemporary Art Fair.
Fotó: West Bund Art & Design