A Fülöp-szigetek kincsei

A Mayon a Fülöp-szigetek szimmetrikus, kúp alakú, aktív vulkánja. Luzon déli részén, Bicol régió Albay tartományának fő nevezetessége. A helyi folklór szerint a vulkán nevét Daragang Magayonról (gyönyörű nő) kapta. A Mayon 2462 méteres, ezzel a tartomány legmagasabb pontja. Területét 1938. július 20-án a Fülöp-szigetek első nemzeti parkjává nyilvánították. Mivel a Csendes-óceáni Tűzgyűrű része, az óceáni lemezek mozgása gyakran okoz kitöréseket. Ez történt 2000 februárjában is, amikor több mint 4000 család vesztette el az otthonát. A Mayon az elmúlt 400 évben 49 alkalommal aktiválódott. Az első nagyobb kitörést 1616 februárjában jegyezték fel, míg az utolsó 2014. szeptember 18-án történt.

A Fülöp-szigetek legjobb helyeinek listáján mindenképpen ott a helye Manila óvárosának, Intramurosnak. A Manila-öböltől keletre és a Pasig folyótól délre található Intramuros falakkal körülvett területe, amely 400 éves, és a spanyolok katonai bázisaként épült fel a gyarmatosítás idején. A várost és gazdag történelmét gyalog vagy kerékpár nyergében érdemes megismerni egy szervezett túra keretében.

Kedvelt turisztikai célpont a Fülöp-szigeteken Vigan városa is. Az 1500-as évek végén épült település szintén a spanyol gyarmatosítók kezemunkáját dicséri. Vigan hangulata szerencsére azóta sem változott. Ma már az UNESCO Világörökség része, hiszen a filippínó és a spanyol gyarmati kor építészeti stílusainak keveredése egyedülállóvá teszi, Délkelet-Ázsiában nincs is párja. Január végén a város ünnepi díszbe öltözik és a lakói végeláthatatlan fiesztával ünnepelik a közelgő tavaszt. Ha itt járunk, ne hagyjuk ki!

A Fülöp-szigetek méltán népszerű látványosságai a Banaue rizsteraszok. A Luzon-sziget hegyei között élő igorot nép ősei 2000 évvel ezelőtt hozták létre az öntözött rizsterasz-rendszert, ami még ma is lenyűgöző technológiai tudásról árulkodik. A teraszok körülbelül 1500 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el és egy ősi öntözőrendszer táplálja őket. A teraszokat egyesek „ a világ nyolcadik csodájának ” is nevezik.

A Chocolate Hills egy szokatlan formájú dombcsoport Bohol szigetén. Pontosan ma sem tudni, hogy hány domb van a területen, de egyes becslések szerint akár ezerhétszáz fölött is lehet a számuk. A dombok nem túl nagyok, a legmagasabb is csak alig éri el a 120 méteres magasságot. A legtöbbjük 30 és 50 méter között van. A kúp alakú képződmények egy ötven négyzetkilométeres területen szóródnak. A kialakulásuk körülményei tisztázatlanok; az egyik legnépszerűbb helyi legenda szerint réges-régen két óriás napokig harcolt, földet és köveket dobáltak egymásra, míg végül kimerülten, ismét barátként egymás karjaiba estek. A dombok az ő dulakodásuk nyomai lennének. Egy másik, romantikusabb történet szerint a jóképű fiatal óriás, Arogo, beleszeretett egy halandó nőbe. Amikor a nő meghalt, az óriás zokogásban tört ki, és a nagy könnycseppjei dombokká váltak. 

A geológusok is eltérő nézeteket vallanak arról, hogyan alakultak ki. A legelfogadottabb elmélet szerint egy áthatolhatatlan agyagalapzaton elterülő tengeri mészkőből álló, időjárás által létrehozott képződményről van szó. A száraz évszak végén a fű színe zöldből barnára változik, innen ered a csokoládé elnevezés. Nagyon egyformák, mivel furcsa módon sem fák, sem bokrok nem nőnek rajtuk.

A Sulu tengerben található Tubbataha-zátony vidéke kedvelt merülőhely egyúttal szigorúan védett terület. Számos tengeri faj, korallok, cápák, különleges tengeri növények otthona. A parkot 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Március és június között a leglátogatottabb, ilyenkor van ugyanis a búvárszezon.

A Manilától mintegy 50 km-re délre található Taal vulkán egy kalderában, pontosabban a helyén kialakult Taal-tóban áll. A világ legkisebb aktív vulkánjaként is ismert. A Taal-tó az egyetlen édesvízi szardínia, a tawilis otthona. A szigetre csónakkal mindössze 45 perc alatt, a vulkán csúcsára pedig 20 perc alatt juthatunk el.

A Perto Princesa Nemzeti Park népszerű ökoturisztikai célpont, amelyet a világ minden tájáról látogatnak a turisták. A Palawan-szigetek egyedülálló biogeográfiai képződménye, hiszen különböző ökoszisztémákat köt össze, mangroveerdőket, trópusi esőerdőket, hegyeket, tengert és édesvízi mocsarakat. Itt található világ egyik leglenyűgözőbb barlangrendszere is, amelyben egy 8,2 km hosszú, földalatti folyó kanyarog a tenger felé.

A Mindanao szigeten található Maria Cristina-vízesést olykor "ikerként" is emlegetik. A pereménél ugyanis egy szikla kettéválasztja a folyamot. A 98 méteres magasságával ez a második legnagyobb a szigetországban. A lezúduló folyó ereje egy fontos vízi erőművet is táplál, ami a környék elektromos ellátásáért felel.