Bali a művészek paradicsoma

Amikor a XVI. században az iszlám befolyás kezdett elterjedni Indonéziában, Bali szilárdan megőrizte a helyét, és megtartotta hindu-jávai kultúráját. Ebben a korszakban hindu nemesek, művészek és papok mentek Balira és a jávai kultúra új hullámaival gazdagították a szigetet.

A XIX. században nyugati művészek érkeztek Balira, ami a helyi művészet modernebb stílusúvá alakulását eredményezte. A balinéz művészek új anyagokkal kezdtek kísérletezni, és bátorítást kaptak az olyan jellegű önkifejezésre és az eredetiségre, melyet korábban a vallási intézmény elnyomott. Ez az eredeti műalkotások robbanásszerű megjelenését hozta magával, melyek a vallási eposzokkal szemben a balinéz élet történeteit mesélik el.

A balinéz művészet főként kétféle műalkotásból áll, a festészetből és a fafaragásból. Bali a festők paradicsomává vált, mivel számos helyi és tengerentúli festő utazott a szigetre és telepedett le. Eredetileg a festészet csak a templomok falain zajlott vallási és szertartási céllal, de később ez a napjainkban ismert csodálatos balinéz festészetté nőtte ki magát. Ubud, Sanur és Butuan az a három város, amely a balinéz festészet központjává vált.

A fafaragásoknak is hosszú története van a balinéz művészetben. A fából készült szobrokra és bútorok díszítése főleg faragott virág és tájkép, valamint más hagyományos szimbólumok kerülnek.

Mas falu, amely a kifinomult fafaragási technikájáról ismert minden egyes műalkotáshoz egyetlen fatörzset használ. A település a fafaragás bázisává vált Balin, és a hagyományos táncokhoz használt maszkok fő gyártójává vált. Ezeket a maszkok nagyon kidolgozottak, hajjal, kiemelkedő agyarakkal és gömbölyded szemekkel vannak díszítve.

Az endeknek hívott tradicionális anyagok megőrizték fenntarthatóságukat és a mai napig használják őket szertartásokhoz, irodai vagy iskolai egyenruhákhoz. Az endek motívumai nagyon változatosak, egyes motívumokat szentnek tartanak, és csak a templomokban végzett vallási tevékenységekhez használhatók, míg van olyan motívum is, amelyet csak bizonyos emberek használhatnak, például királyok és nemesi leszármazottak.

Az Endek ruhák 1985 óta kezdtek teret hódítani, Dalem Waturenggong király uralkodása alatt Gelgel Klungkungban, pontosan egy Sulang Village nevű faluban. Bár az endek szövet már a Gelgel Királyság fennállása óta létezik, Sulang faluban csak Indonézia függetlenné válása után kezdett el terjedni.

Napjainkban Bali egyik területe, a Karangasem tartományban található Sidemen falu híres kézműves faluként ismert. A szövetszövés mindennapi tevékenység, melyet leginkább Sidemen lakói végeznek. A falu szinte minden női lakosa, fiatal és idős egyaránt tud egyszerűbb mintákat szőni. A természeti szépségekkel teli környezet inspirálja a lakosokat, hogy továbbra is szép és kifinomult, természetes mintázatú szöveteket készítsenek.

A szigeten a gamelánok - a mindenütt jelenlévő bronzból és bambuszból készült ütőhangszeres zenekarok - vibráló, gyakran dübörgő zenéje szól. A zene mindenütt jelen van Balin, és szerves részét képezi a közösség mindennapi életének. Valójában Balin nagyobb a zenekarok és zenészek koncentrációja, mint bárhol máshol a világon, körülbelül 1500 zenekar jut mindössze hárommillió lakosra. A balinézek életének minden fontos eseményét zene kíséri, a gyermek születését, az esküvőt, a temetést. A zenekar típusa a szertartás szerint változik. A vallási templomi szertartásokon és a falusi fesztiválokon a zene éppúgy szükséges, mint a füstölő, a virágok és az isteneknek szánt áldozatok. A sziget zenei kultúrájának gazdagságát a különböző stílusú gamelán zenék és együttesek óriási változatossága jellemzi, és gyakori, hogy a templomi ünnepségeken ezek közül sokan egyszerre játszanak.

Az ékszerkészítés évszázadok óta része a balinéz kultúrának. A szépség és harmonikus megjelenés fontos a balinézek számára, a legtöbb művészetüket az isteneknek szánt ajándéknak tekintik. A szigeten található kézműves mesterségeket egyedülállónak, kiváló minőségűnek és a részletekre való nagyfokú odafigyeléssel készülnek. Az ékszerek általában finom ezüst felhasználásával készülnek és nem lehet tömegesen gyártani, mint a világ más részein található ékszereket. Kevés az olyan ezüstműves, aki rendelkezik a kiváló minőségű ékszerek készítéséhez szükséges készségekkel, ezért a darabok elkészítése általában hosszabb időt vesz igénybe. Sokszor a mesterség generációkon keresztül öröklődik a családban. A balinéz ékszerek a szigetek természeti gazdagságából merítenek ihletet. Minden egyes elkészített darab egyedi, és a kézzel készített jellegéből adódóan nincs két teljesen egyforma darab.

A balinéz tradicionális tánckultúra egyedülálló történelemmel rendelkezik, amely különböző tánctípusokat foglal magában. A történelmi események a Balin gyakorolt tánc számos formáját inspirálták, a hindu vallás térhódítása előtt az emberek a táncot a gonosz szellemek elhárítására használták. Ez később más vallások és szokások térhódításával kibővült. Ubudban naponta tartanak hagyományos és gamelán táncbemutatókat, a város királyi palotái és templomai az 1900-as évek eleje óta a királyi udvarok szórakoztatásának színhelye. A Védák, a Bhagavad Gita, mint a Mahabarata és a Rámájana epikus hindu meséi gyakori történetek, amelyeket általában balinéz táncban játszanak el. A turisták körében népszerű és gyakran látott táncok a Kacak tánc, a Legong tánc és a Barong tánc, de ezen kívül számos egyéb változatát is megismerhetjük.