Karácsonyi kalóriakörkép

A hagyományos brit karácsonyi menü elmaradhatatlan kelléke pedig a puding, melyet december 25-én fogyasztanak. A középkor óta az angol karácsonyi hagyományok fontos eleme, számos család nemzedékek óta féltve őrzött recept alapján készíti az ünnepi finomságot.
A fagyönggyel díszített, brandyvel leöntött és meggyújtott pudingot hagyományosan tapssal köszöntik az asztalnál. A nagyobb hatás érdekében gyakran lekapcsolják a világítást, mikor a lilás lángok fénykörébe vont puding megérkezik a szobába. Már hetekkel az ünnep előtt elkezdik készíteni, de arra nagyon ügyelnek, hogy ha lehet, még ennél is hosszabb ideig fogyasszák, hiszen a hiedelem szerint ahányszor eszik valaki a karácsonyi pudingból, annyi boldog nap vár rá az elkövetkezendő esztendőben.
A marhafaggyú és a kenyérbél mellett belekerül minden földi finomság: szőlő, mazsola, cukrozott narancshéj, mandula, alma, aszalt szilva. 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie (és közben kívánnia kell valamit) keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére. Míg forgalomban volt a penny, a tésztába kis ezüst pénzérméket helyeztek, melyeket megtarthatott az, aki megtalálta.

Franciaországban a csokoládés vagy gesztenyés vajkrémes rolád, a “karácsonyi fatörzs”, azaz a Bûche de Noël az elmaradhatatlan ünnepi fogás. Nevét egy régi karácsonyi szokásról kapta, amikor a kandallóba tettek egy fadarabot, amely az este folyamán szép lassan elégett . Hamuját megőrizték következő karácsonyig. Tulajdonképpen egy ínycsiklandó piskótatekercsről van szó franciásan: cicomázva, dekorálva, ízlésesen és ha lehet, egy kis jelenetet rendezve a tetején. Persze a belseje sem mellékes, de a legegyszerűbb változatot is előszeretettel díszítik törpékkel, fűrésszel, gombákkal, fákkal. Sikerét sokoldalúsága adja, rengeteg verziója létezik. Nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem.

Olaszország elsőszámú karácsonyi édessége a panettone, egy könnyű, kelt tésztás, mazsolával készített kalácsféleség. A XV. századtól készül a mainak megfelelő módon, és ez a mennyei finomság gyorsan meghódította egész Itáliát.

Eredetéről több történet kering, itt most az ünnep kapcsán a legromantikusabbat meséljük el.
Főszereplői Adalgisa, a milánói pék gyönyörű lánya, és Ughetto a pékinas. Egy napon a pék megbetegedett és a csodaszép lánynak kellett beállni az apja helyett dolgozni. Így addig kerülgették egymást Ughettoval a forró kemence mellett, hogy az ő szívük is lángra lobbant. Csakhogy a pékséggel szemben konkurens üzlet nyílt, meg kellett tartani a vásárlókat. Ekkor a találékony Ughetto kikísérletezte a Panettonét, ami nagyon jól sikerült, viszont több vaj és cukor kellett a kalácshoz, mint eddig. Ughetto a Sforza család solymásza is volt, eladott néhány madarat és ebből tudta fedezni a többlet költséget. Adalgisa is belevitte a fantáziáját a kalácsba és szárított narancshéjjal és aszalt gyümölcsökkel ízesítette a tésztát.
A vevők visszaszoktak a pékségbe, később Adalgisa és Ughetto összeházasodott és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Ha Németországban járunk, minden üzletben találkozunk vele, és vihetünk is haza igazi, márkavédett drezdai specialitást, Dresdner Stollent.

A német karácsonyi péksütemény mai napig változatlan formája és kinézete a bepólyált Kisjézusra emlékeztet. A stollen belül sok-sok diót, mazsolát és narancshéjat rejt, de az extra ízért még rummal is megszokás spékelni a tésztáját. A bennfentesek egyik titka a marcipán, melytől igazán krémessé válik a sütemény. A kézzel készült Christstollent először 1329-ben Naumburgban említették, mint Henrik püspök karácsonyi ajándékát. Több száz évvel később, 1996-ban a drezdai stollent bejegyezték a Német Szabadalmi és Márkahivatalnál, és eredetvédetté nyilvánították.

Drezda városa évente stollen fesztivált is rendez, ahol a látogatók megízlelhetik a valódi stollen zamatát.

A svéd Karácsonyban van néhány meglepő elem.

Meg se próbáljanak délután vendégségbe menni, 4 órakor, ugyanis az egész ország Donald kacsa rajzfilmet néz. 60 éve minden család a tévéképernyőn nézi, ahogy a mesefigura és barátai kellemes ünnepeket kívánnak. Olyan lehet ez, mint nekünk a Reszkessetek betörők!

Az animációs film után viszont irány a „julbord” (karácsonyasztal), a bőséges „svédasztal” . De nem csak úgy általában mindenféle ételek vannak rajta, hanem eléggé pontosan meg van határozva, hogy mi mindennek kell rajta lennie, és elvileg meg van szabva az is, hogy ezeket az ételeket milyen sorrendben kell fogyasztani. Például mindig van a választékban sokféle pácolt hering, halsaláta, füstölt angolna, kaviáros tojás, füstölt és főtt lazac, hideg húsételek (pástétomok, sonkafélék, felvágottak), meleg hús- és halételek sült oldalas, kísérőként krumpli, céklasaláta.

És akkor itt jön a svédcsavar. A hagyományos karácsonyi édesség ugyanis a Máltai tejberizs felvert tejszínnel, cukorral és vaníliás cukorral és gyümölcsöntettel.

Ha a svédek ehetnek máltait (bár igazság szerint semmi köze Máltához), akkor a japánok amerikait. Japán alapvetően buddhista ország, nem hisznek Jézus születésében, viszont a nyugati kultúrákból már átgyűrűzött a karácsonyi ünneplés szokása. A karácsonyi buli csúcsa a vacsora, amelyet az amerikai gyorsétterem lánc, a KFC valamelyik üzletében szeretnek elkölteni. Hónapokkal előtte kell foglalni, hihetetlenül népszerű szokás.

Az éjféli miséről hazatérve meleg itallal (L-imbuljuta, azaz forró gesztenye levessel) és édes süteménnyel (Honey Ring, azaz mézes karika) köszöntik az ünnepet.

Furcsaságban Grönland sem marad el Svédországtól. Itt már a karácsonyfa is nagy szó, hiszen a nagy hideg miatt ezeket Dániából importálják. A Nap hónapokig nem emelkedik a láthatár fölé, vagyis egész nap sötét van, így az ünnepi fények még mágikusabban hatnak. Ha ide kapnak meghívást, akkor készüljenek fel, mert karácsonyi menü végén az igazi csemegét a bálnabőr jelenti egy csík zsírral a belsejében (mattak). Persze szigorúan csak a rénszarvashús után.

Míg Grönlandon nem ritka a -40 fokos ünnep, addig Brazíliában a karácsony egyfajta előszilveszteri parti, amit rendkívül vidáman és lazán, gyakran a tengerparton ünnepelnek.

A brazil karácsonyi szokások portugál eredetűek az ország gyarmati múltja miatt. A karácsonyi ünnepek december 24-én éjfélkor kezdődnek egy tradicionális családi vacsorával, ahol a közeli és távoli rokonság összegyűlik. Az éjféli vacsorán különböző hagyományos ételek mellett egy különleges sült szárnyast tálalnak fel, amely hasonló a pulykához, és úgy hívják: Chester. Ezt a szárnyast szigorúan ellenőrzött körülmények között tenyésztik, csak természetes táplálékot kap, például szóját és kukoricát. A levágás előtt minőségellenőrzésen megy keresztül, mivel ennek a szárnyasnak a húsa 70%-ban a mellben és combban található.

Asztalra kerül még a hagyományos édesség, a rabanada, ami egy édes palacsintatésztában, olajban sütött, vékonyra szeletelt bagett jellegű kenyér fahéjas porcukorral megszórva – a bundás kenyérhez hasonlít.

Ha Görögországban ér minket az ünnep a fenyőfáról jó eséllyel le kell mondanunk.

A görögök többsége régebben nem díszített karácsonyfát, ők halászhajóikat díszítették fel ezeken a napokon. Ez a szokás máig megmaradt, de ma inkább hajómaketteket használnak a régi hagyomány megőrzésére. A feldíszített kishajót az ünnepi asztal közepén helyezik el.

A karácsonyi vacsora hagyományos főétele a sertéssült (bárány, kecske) görög salátával. Karácsony előestéjén készül a Christopsomo kenyér, amelynek felső kérgébe sütés előtt keresztet vájnak, majd különleges díszítéssel kerül az ünnepi asztalra. Karácsony napján a háztartásfő keresztet vet a kenyér felett, majd felvágja és mindenkinek ad belőle egy darabot, aki az asztalnál ül.
Ami a süteményeket illeti, a melomakarona az igazi karácsonyi édesség. Búzadarából, fahéjból és szegfűszegből álló sütemény mézbe áztatva, megéri felfüggeszteni a diétát miatta.

A lengyelek fenntartanak egy helyet a magányos utazóknak a karácsonyi vacsoránál, s ha egyszer véletlenül Lengyelországban töltjük a karácsonyt, ne lepődjünk meg, ha a 12 apostol tiszteletére ugyanennyi fogást szolgálnak fel, és az asztal alatt a kis Jézus emlékére egy halom szénát találunk.

Amit éjfélig biztosan nem látunk, az a hús, helyette éhségünket céklalevessel, hallal, valamint krumplival, sajttal, gombával, esetleg savanyú káposztával töltött barátfülével csillapíthatjuk. Édességként szinte biztos, hogy valamilyen mákos finomságot kapunk, a legelterjedtebb a meleg tejbe és mákba áztatott palacsintaszerűség, a łamaniec és a nálunk is méltán kedvelt bejgli, a makowiec.