Lisszabon, a nagy felfedezők városa

Hogy mi teszi egyedivé? A különleges hangulatú városok mellett csodaszép, változatos tengerpart és hívogató nagy kékség várja a Portugáliába látogatókat. A régmúlt örökségeként még ma is híres hajósokra, bátor felfedezőkre, gyarmatosítókra gondolunk. Maguk a portugálok is szeretnek elmerengeni dicső múltjukon, noha napjainkban az ország újra virágkorát éli. Az elérhetetlen utáni vágy, a melankólia része a luzitán léleknek, ezt nevezik saudade-nak és ebben gyökerezik az érzelmes helyi zene, a fado (jelentése: sors). E melankolikus zenei műfaj Lisszabonban született. Vágyakozás, nosztalgia, szomorúság és fájdalom különleges keveréke ez a muzsika, ami magában hordozza a szeretet és a boldogság ígéretét is. Az UNESCO szellemi kulturális örökségeket tartalmazó listájára 2011-ben került fel.

Portugália, egy különleges ország, mely távol maradt a huszadik századi világégésektől, így megóvta műemlékeit. A természet szépségei, a mindenütt kézzel fogható, dicső történelmi múlt emlékei magukkal ragadják a képzeletet, a szívélyes helyiekről, az ínycsiklandó étkekről és borokról pedig még szót sem ejtettünk.

Az ibériai ország egyetlen szomszédja Spanyolország, a többi oldalról a végtelen Atlanti-óceán öleli körül. Két csodálatos szigetcsoport tartozik hozzá, az egyik az Azori-szigetek, a másik a Madeira- szigetek. Bár Portugália nem nagy ország (csaknem épp akkora, mint Magyarország), igen gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. A sok építmény közül az UNESCO a tizennégyet ismert el kulturális Világörökségnek.

A történelmi alakok ma szobrok formájában vannak jelen Portugáliában. Megtaláljuk itt a felfedező Vasco da Gamma szobrát, amott Tengerész Henrik fürkészi a tengert, és noha ő maga nem hajózott, bőkezűen támogatta az expedíciókat. „Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni. Félni azután sem késő.”- vallotta Vasco da Gama. Kétség sem fér hozzá, hogy az innen indult hajózások a legcsodálatosabb, a legmerészebb vállalkozások voltak, amilyenekhez foghatókkal egyetlen más nép sem dicsekedhet. Az igazi aranykor akkor kezdődött, amikor Vasco da Gama elérte Indiát. Ezt azt jelentette, hogy Portugália monopóliumot szerzett a fűszerkereskedelemre, ellenőrzése alá vonta az Indiai-óceánt és melléktengereit, majd gyarmati fővárost létesített Goában. Aztán portugál hatalom alá hajtották Brazíliát, győzedelmeskedtek az etióp, a perzsa, az indiai tengereken. Megkaparintották a fűszereket, gyöngyöket, gyémántokat, a tudósoknak felfedték a természet számos titkát, ismeretlen tengereken és csillagzat alatt hajóztak. Egykor az Újvilág fele Portugáliához tartozott. Dél- Amerikában, Afrikában és Ázsiában is voltak gyarmatai közel hat évszázadon keresztül. Ma 9 ország lakosainak portugál a hivatalos nyelve, és a világon 230 millióan beszélik.

A főváros, Lisszabon lenyűgöző metropolisz. Az 1755-ös földrengés óta sem természeti katasztrófa, sem háborús pusztítás nem érte, így a nagy kiterjedésű óvárosban megállt az idő, az eldugott utcákon, a meredek lépcsőkön sétálva szinte a 18. században érezhetjük magunkat. Az egykori arab negyed, az Alfama sikátorai rabul ejtenek, és a kacskaringós utcák további felfedezésére csábítanak.

A mór stílusú őrtornyok, a nyitott erkélyek, a díszítések gazdagsága láttán máris hihetőbbnek tűnik a legenda, miszerint Napóleon tábornoka - aki ágyúzással akarta bevenni Lisszabont- meglátva a Belém-tornyot, visszafordult hajóival, mivel nem volt szíve ilyen szépséges alkotást lerombolni.

Tűnhet akár túlzásnak is, de csak addig, amíg saját szemünkkel meg nem győződünk róla, hogy csak egyetérteni lehet vele. Belém történelmi hangulatú városrészének monumentális épületei a földrajzi felfedezések busás bevételeiből épültek, és ennek is kívánnak emléket állítani. A negyed arról nevezetes, hogy erről a partszakaszról indultak világhódító útjukra a nagy földrajzi felfedezők: Bartolomeo Diaz, Magellán, Vasco da Gama.

Lisszabon belvárosában lépten-nyomon olyan házakba ütközhetünk, amelyek falait csempék borítják, portugálul azulejos-nak hívják őket, első művelője Jorge Barradas volt. Főúri kastélyokat, palotákat, középületeket és templomokat is szívesen díszítenek a festett csempékkel, melyek nem tagadhatják meg spanyol mór eredetüket.

De a modern építészet szerelmesei is találnak itt kedvükre valót. Az 1998-as Expo színhelyéül szolgáló, újonnan épült városrészben kozmopolita hangulat uralkodik, toronyházakat, stílusos éttermeket, futurisztikus bevásárlóközpontot, függővasutat és hosszú folyóparti sétányt találunk, ahonnan megcsodálhatjuk a 17 kilométer hosszú, Vasco da Gama nevét viselő hidat, mely Európa leghosszabb hídja.

Az éjszakai élet központja a Bairro Alto, ahol tanúi lehetünk az igazi pezsgésnek: a kellemesen meleg estéken az utcák megtelnek emberekkel, mindenhonnan szól a zene, magával ragad a vidám hangulat.

A gasztronómiai örömök rajongói sem fognak csalódni! A friss tengeri halak széles választékát kínálják nemcsak az előkelő éttermek, hanem az országszerte megtalálható kisvendéglők is, amelyek kiváló fogásaikat ízletesen készítik. Az édesszájúak pár napra tegyék félre a fogyókúrát, és engedjenek a csábításnak! Megéri. A portugálok féltve őrzött és méltán híres édessége a Pasteis de Belém, nevét Lisszabon elővárosáról, Belémről kapta. Egyetlen valamirevaló turista sem hagyhatja ki ezt a cukrászdát, ahol először készítették el ezt az omlós tésztába megálmodott vaníliakrémes desszertet. Minden nap sok ezer darab készül a pastel de nata-nak is hívott sütiből, melynek receptjét hét pecsét alatt őrzik. Az 1837-ben alapított Pasteis de Belém cukrászda ma is fogalom. Az üzlet gyönyörű, mert megőrizték az eredeti berendezési tárgyakat, pénztárgépeket és azok elődeit, az egyedi stílust és az egész miliő a 19. századot idézi.